| Üzemlátogatás a Fővárosi Hulladékhasznosítóban |
|
|
Október 10-én tartotta meg a VII. Ipari és technológiai szakmai napot a Magyar Épületgépészek Szövetsége (MÉGSZ). A délelőtti szakmai előadások után a rendezvény résztvevői a Fővárosi Hulladékhasznostó Műbe látogattak el. Délelőtt az alábbi előadásokat hallhattuk: Vántsa Attila: Mérési megoldások az ipar számára. A hulladékhasznosító telephelyén a látogatók részére létesített bemutató teremben Sámson László hulladékkezelési igazgató tartott előadás, amelyben elmondta, hogy a Fővárosi Hulladékhasznosító Mű Magyarország egyetlen kommunális hulladéktüzelésű erőműve, melyet a Főváros Közterület Fenntartó (FKF Zrt) üzemeltet. A létesítmény feladata, hogy termikusan ártalmatlanítsa a Budapest északi felén keletkező települési szilárd hulladék mintegy 60 százalékát. A hulladékártalmatlanítás (létesítés kori szóhasználat szerint szemétégetés) távlati megoldása céljából 1976-ban született döntés egy szemét égetőmű létesítésére Rákospalotán, melynek kapacitása évi 350 ezer tonna. A csehszlovák kazánokkal megépült és 1982-ben üzembe helyezett Hulladékhasznosító Mű átadáskor megfelelt az előírásoknak. Időközben azonban jelentősen szigorodtak a környezetvédelmi és energetikai követelmények, ezért szükségessé vált egy új füstgáztisztító berendezés létesítése és a meglévő kazánok felújítása. 2002. év decemberében a tervezéssel megkezdődött Magyarország egyik legnagyobb környezetvédelmi beruházása. A 2005-ben befejeződött rekonstrukciót követően évi 420 ezer tonna kommunális hulladék termikus hasznosítása vált lehetővé, és ezzel 13 ezer lakás fűtéséhez szükséges gőzt, és 45 ezer lakást ellátó éves villamos energia mennyiséget termel. A Fővárosi Hulladékhasznosító Mű valamennyi paraméterében, emissziós értékeiben megfelel mind a hazai, mind az Európai Uniós környezetvédelmi előírásoknak és úttörő szerepet tölt be a hulladék energetikai hasznosítása terén. Jelenleg észak–Budáról és észak-Pestről szállítják be a kezelendő hulladékot, de a budapestiek által ismert lomtalanítási hulladékot is itt fogadják.
A Hulladékhasznosító Mű látványos távlati képe Az előzményekről A magyar hulladékgazdálkodás jogi szabályozásának alapelvei között első helyen szerepel a megelőzés, amely elv alapján legkisebb mértékűre kell szorítani a képződő hulladék mennyiségét és veszélyességét, a környezetterhelés csökkentése érdekében. Ugyanakkor azt is ismert, hogy világszerte, így Magyarországon is egyre több hulladék keletkezik, amit sokan az életszínvonal emelkedésével magyaráznak. Még ha sikerülne is a hulladék mennyiségét csökkenteni, akkor is gondoskodni kell a képződött nagymennyiségű szemétről. A megelőzés legfőbb eszközei közé tartozik az újrahasznosítást szolgáló szelektív gyűjtés. Ezt szolgálják az FKF Zrt. szelektív hulladékgyűjtő szigetei – melyek száma Budapesten mintegy 1000 – és a további 16 lakossági hulladékudvar. Az újrahasznosítható rész kiválogatása után két alapvető megoldás létezik: az un. lerakás és az elégetés. Mindkettőnek többezer éves hagyományai vannak, gondoljunk csak a falvak és városok gödreinek, üregeinek szeméttel való feltöltésére, vagy a napjainkban is élő őszi lombégetési gyakorlatra. Ezek mai modern megfelelői a hulladékdepóniák és a hulladékégető erőművek, ahogy újabban nevezik: „hulladékból energiát” („waste-to-energy”) létesítmények. Ezek felelnek meg az EU hulladék-keretirányelvének (2008/98/EK, 2008. november 19.), mely szerint az energetikai hasznosítással járó hulladékégetés feltétele, hogy nagyfokú energiahatékonyság mellett kell megvalósulnia. A kontinens első szemétégetőit a XIX sz. végén az európai nagyvárosokban már működtették, ebből a fejlődésből Magyarország sem maradt ki. 1905-ben égetőműre vonatkozó javaslat került a székesfőváros közgyűlése elé, ahol rövid vita után elfogadták, de megépítése valamilyen ok miatt akkor elmaradt. 1907 táján Miskolcon és Fiuméban már működött kisebb kapacitású szemétégető. Ezek után évtizedekig nem foglalkoztak a budapesti szemétégető ügyével egészen1976-ig. A hulladékégetés előnyei:
A hulladékégetés hátrányai:
Az előnyökhöz még azt is hozzá lehet tenni, hogy az ilyen erőművek üzemanyaga, vagyis a települési szilárd hulladék, jelentős része nem fosszilis tüzelőanyag, tehát klíma-semleges, vagy ahhoz közeli módon termel villamos energiát. Részletesebben a technológiáról A beérkező hulladékszállító járművet a teherportán kialakított hídmérleggel megmérik. A beszállítást végző járművek saját súlyát a rendszer nyilvántartja, ezért gyorsan és pontosan meg tudják határozni, hogy egy-egy járattal hány tonna hulladék érkezett be. Ezután a járművek felhajtanak egy rámpával megemelt magaslatra, majd a zárt terű 10 000 m3-es hulladékbunkerbe ürítik a hulladékot. Itt két darab, egyenként 10 tonnás polipmarkolós híddaru összekeveri- homogenizálja a hulladékot, majd jelzésre az ellátandó kazán (melyből 4 db van) hulladékadagoló tölcsérébe (1) adagolja. Miután a polipmarkoló segítségével a hulladékadagoló tölcsérre helyezték a hulladékot, az gravitációsan csúszik le az adagoló asztalra (2), ahonnan hidraulikus működtetésű adagolódugattyú nyomja be azt a tűztérbe. A hulladék elégetése egy speciális, 30 °-os lejtésű, hat hengerből álló rostélyrendszeren (6) történik. Az egyes rostélyhengerek fordulatszáma külön-külön fokozatmentesen szabályozható. A beadott hulladék kb. 30 perc alatt elég. A nem éghető visszamaradt salak vízfürdőben lehűtésre kerül. A salakból mágnessel eltávolítják a vasat. A salakot ezután a Pusztazámori hulladéklerakóba szállítják, ahol napi takaróanyagként hasznosítják. Azért, hogy a bunkertér poros, bűzös szaghatású levegője ne kerüljön a légtérbe, ezért azt ventillátorral elszívják és kb. 140 °C –ra előmelegítik, s ezt a primerlevegőt ventilátor (3) nyomja át a rostélyhengeren keresztül a tűztérbe. Az egyes rostélyhengerekhez tartozó levegőelosztó kamrák (4) segítségével a tüzeléstechnikailag szükséges levegőmennyiséget, külön-külön lehet szabályozni.
Technológiai folyamatábra A hulladéktüzelés megkezdése előtt a kazánok előírás szerinti hőmérsékletre való felfűtését el kell végezni. Ehhez földgáz elégetésére van szükség. A környezetvédelmi előírásoknak megfelelően az égés során keletkező füstgázoknak legalább két másodpercen át el kell érnie a 850°C-os hőmérsékletet. Egy-egy kazán felfűtése átlagosan 12 órát vesz igénybe. Alacsonyabb fűtőértékű hulladék esetén (ez nyáron a sok zöld és gyümölcshulladék beszállításakor szükséges) a tűztérben két darab, egyenként 2,6 MW teljesítményű stabilizáló földgázégő, és az első huzamban két darab, egyenként 16 MW teljesítményfokozó földgázégő szükség szerinti működtetésével biztosítható az előírt minimális füstgázhőmérséklet. A füstgáztisztítás első lépése már a kazánban, a karbamid vizes oldatának a tűztérbe történő befecskendezésével bekövetkezik (10). Ezt a megoldást SNCR (szelektív nem katalitikus redukciós) denox-eljárásnak nevezik, amelynek lényege, hogy csökkenti a nitrogén-oxidokat. A karbamidot granulátum formájában szállítják a Hulladékhasznosító Műbe, ahol vízzel 40 százalékos koncentrációjú oldatot állítanak elő. A füstgázok 200-220 °C hőmérsékleten hagyják el a kazánberendezést és kerülnek át a füstgáztisztító rendszerbe. A füstgáz szilárd szennyezőinek elő-leválasztása a kettős ciklonokban történik (11). Az eljárás során a gravitációs és centrifugális erő hatására a nehezebb fajsúlyú szennyezőanyagok a berendezésben leválnak. Ezt az anyagot zárt rendszeren keresztül átmeneti tárolásra egy tartályba továbbítják. A leválasztás hatásfoka 80-90 százalékos. A füstgáz ezután a mésztej befecskendezésű abszorberbe (14) áramlik. Az abszorberbe helyezett mésztej-adagoló berendezés 8000 fordulat/perccel forogva porlasztja be a mésztejet, amelyben a savas jellegű gázok semlegesítése történik. Az abszorpció számára szükséges 140 °C körüli optimális hőmérsékletet a befecskendezésre kerülő víz mennyiségének szabályozásával érik el. Az eljárás fél száraz jellegéből adódóan nem távozik szennyvíz a rendszerből. A dioxinok, furánok és a gőzfázisú higany adszorpciós megkötésére, aktív lignitkoksz adagolása történik a füstgázáramba (15). A nagy fajlagos felületű anyag jó hatásfokkal választja le a füstgázban található szerves szennyezőket és nehézfémeket. A füstgáztisztítás során kinyert anyagok, az Aszódi veszélyes hulladéklerakóba kerülnek. A folyamat során túlhevített, 405 °C-os 40 bar nyomású gőz (29) keletkezik, amit a turbinára (22) vezetve energiatermelésre használnak. A nagyobb turbina elvételi csonkjáról távfűtésre alkalmas gőzt adnak ki. A maradék mennyiség a turbina kisnyomású házán is végighaladva megforgatja a generátort és azon keresztül villamosenergia-termelésre hasznosul. A turbina generátor-egység (23) névleges teljesítménye 24 MW. A kisebb turbinából kilépő gőz közvetlenül egy távhűtési hőcserélőn adja le maradék hőenergiáját, miután 3 MW villamos teljesítményt termelt a megforgatott generátor segítségével. Ezen ismeretek meghallgatása után csoportunk két részre vált. A látogatók számára előírt útvonalon két csinos hölgy vezetett végig minket, bemutatva és ismertetve a folyamatában egymás után következő technológiai lépcsőket. Két impozáns létesítménynél időztünk leghosszabban. Az egyik a fentről megtekintett 10 000 m3-es hulladék fogadó bunker volt a polipmarkolóval, a másik pedig a 4 darab kazán, melyek közül háromban vizuálisan is láthattuk az égés folyamatát, a betekintő ablakokon keresztül. Az üzem látogatás végén ismét visszatértünk a látogatók részére létesített bemutató terembe. Most már avatott szemmel néztük a bemutató terem jobb oldali részen látható technológiai folyamatsémát, a mellette található főbb műszaki adatokat és a környezetvédelmi értékeket (lásd a mellékelt ábrákat). A bemutató terem baloldali részén, monitorokon élőképeket láthattuk a működő rendszerről (beszállító járművek mérlegelése, a hulladék beöntés a fogadó bunkerbe, markolós beadagolás a kazán fogadó garatjába, az égetési folyamat pillanatnyi állapota, a visszamaradt salak eltávolítás a vízfürdőből a mágneses vaskinyerés után). A látogatás során felmerült kérdésekre Igazgató Úr válaszolt, majd ismertette a távlati elképzeléseket. Ezek szerint Budapest déli szektorának hulladékait egy újabban megvalósítandó 2. sz. Hulladékhasznosítóban kívánják majd fogadni, a budapesti kommunális szennyvíztisztítók mintegy évi 180 ezer tonna iszapjával együtt. A Világgazdaságban megjelent információ szerint az 2017 első félévében megjelent tájékoztató felhívásban leírtak szerint a megvalósítandó 2. sz. Hulladékhasznosítóra olyan létesítménnyel lehet pályázni, amely képes évi 180 ezer tonna, 25 százalékos szárazanyag-tartalmú szennyvíziszap energetikai hasznosítására, megújuló forrásból évi 3,39 Petajoule energiát állít elő, és rendelkezik további 200,31 MW megújuló alapú energiatermelő kapacitással.
A Hulladékhasznosító Mű főbb jellemzői
A Hulladékhasznosító Mű szennyezőanyag kibocsátási értékei Adott az is, hogy a beruházás révén mennyivel kell csökkennie az ország üvegházhatású gáz-kibocsátásának. A leendő Hulladékhasznosító helyszínét a tenderkiíró Fejlesztési tárca nem jelölte meg, de a híradásokban elhangzott, hogy egy a központi régióban létesítendő, öt év alatt felépítendő létesítményről lehet szó. Felhasznált forrásanyag: FKF honlap Hódi János |
| Módosítás dátuma: 2023. július 28. péntek, 11:55 |
A 
