A Gázkészülékek szabványosításában érdekelt európai szabványbizottságokban tárgyaltak a magyar helyzetről.

A Sector Forum Gas VG4 munkacsoportjának ülésének napirendjén az egyes országok „B” típusú gázkészülékek telepítésére vonatkozó előírásai szerepeltek, különös tekintettel a lengyel és a magyar helyzetre. A tárgyaláson, az MSZT/MCS 309 képviseletében a Magyar Épületgépészek Szövetségének támogatásával vehettem részt. Igen fontos lépés, hogy az érdekképviseletünk ma már túllépett Magyarország határain, hiszen eddig számtalan esetben találkoztunk olyan szabványokkal, irányelvekkel, amelyek egyes szakaszi számunkra, ebben régióban, például a nyugatitól eltérő időjárásunk, vagy szokásink miatt hátrányosak, mert kidolgozásuk során a magyar, illetve a régió szempontjait, képviselők hiányában nem vehették figyelembe.

A CEN-ben Lengyel-magyar javaslatként tartják számon azt a javaslatot, hogy a B típusú gázkészülékek MSZ CEN/TR1749 szabványban leírt altípusait megtartva, kiegészítésként hozzunk létre egy olyan B_11CS gázkészülék típust, amely nemcsak a kéményáramkör elzárása, de a kéményből történő visszaáramlás esetén is blokkolja a gázkészülék működését. A javaslattal kapcsolatos magyar álláspont szerint egy ilyen gázkészülék típus sem lenne képes a biztonságot 100%-ban garantálni, de mindenképpen csökkentené a baleseti kockázatot.

Annak érdekében, hogy az ülésen jelen lévők pontos képet kapjanak az előterjesztés okairól, hátteréről, ismertetnünk kellet a lengyel és a magyar installációs előírásokat és gyakorlatot. Itt kiemeltük, hogy a B típusú és a homlokzati égéstermék elvezetésű készülékre vonatkozó előírások gyakran még a gázkészülékek korszerű készülékekre vonatkozó cseréjét sem teszik lehetővé. A Bizottság az ismertet helyzet alapján arra a következtetésre jutott, hogy Magyarországon az európai normáktól eltérve, túl szigorúak a homlokzati égéstermék kivezetésre vonatkozó előírások. Magyarországnak ugyan joga van a homlokzati égéstermék kivetés létesítésére vonatkozó európai szabványtól (MSZ EN 15287-2) eltérni és egyedi szigorúbb telepítési előírásokat hatályba lépetni, de ha ennek következtében ellehetetlenül az áttérés a biztonságot jelentő, korszerű „C” típusú zárt égésterű készülékekre, akkor ezeket a szigorú magyar előírásokat nem tudják elfogadni indokként egy európai szabványmódosítási javaslathoz. Továbbá kifejtették, hogy a B típusú gravitációs kéménybe kötött gázkészülékek biztonságának megteremtésére számos kísérletet tettek, amelyek később nem váltották be a hozzá fűzött reményeket. Egyik példaként említették a pincébe vezető automatikusan záródó tömített ajtókat, amelyek arra lennének hívatva, hogy a pincében elhelyezett B típusú gázkazán légterét függetlenítsék a lakótér levegőjétől. Tapasztalatik szerint azonban ezek az ajtók idővel (pár hónap múlva) vagy nem záródtak automatikusan vagy elveszették a tömítő képességüket. Az előbbi sorozatos negatív tapasztalatokra hivatkozva arra az álláspontra jutottak, hogy nem kívánnak még egy újabb kísérletet tenni a B típusú készülékek, illetve a B típusú épületek biztonságának „javítgatására”, hanem a korábban meghozott döntésük mellett maradnak, mely szerint lehetőleg rendeleti súllyal elő kell írni, hogy a B típusú gázkészülékeket még készülék csere esetén is biztonságos, C típusú készülékekre kell cserélni. Ennek megfelelően például Angliában, ha egy B típusú gázkazán cserére szorul, akkor a csere készülék csak C típusú kondenzációs gázkazán lehet. Mivel a B típusú gázkészülékek és ezek gravitációs elven működő kéményei nem egyeztethetők össze az épületenergia-hatékonysági célokkal sem, ezért a továbbiakban nem cél az ilyen műszaki megoldások konzerválása sem. Kifejtették, hogy itt valójában nem B típusú gázkészülék problémáról, hanem „B típusú épületek” problémájáról van szó: Az épületenergetikai beavatkozások következtében a „B típusú épületek” elvesztik B típusú státuszukat és ezért bennük, a hagyományos kéményekhez kapcsolódó tüzelőberendezések használata életveszélyessé válik, amelyek biztonságát, még a legszigorúbb előírások életbe léptetésével sem tudták biztosítani. Az ilyen kísérletek mind kudarcba fulladtak. Az épületenergia-hatékonyság növelő beavatkozásokat ma igen nagy számban végeznek olyan szakemberek, vagy lakók, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy egy ablakcsere vagy egy utólagos hőszigetelés a fűberendezés üzemeletetési feltételeit életveszélyes mértékben megváltoztathatja. Ilyen körülmények között a B típusú készülékek, a B típusú épületek biztonságos üzemletetése a továbbiakban, még rendszeres ellenőrzés mellett sem garantálható.

Az utólagos hőszigetelések következtében jelentősen csökken a homlokzatra kivezetett égéstermék mennyisége. Fokozott légzárású ablakok esetén a tervező a szellőző levegő belépési helyét úgy választhatja meg, hogy a közlekedés okozta légszennyezésnek a lakótéri levegőminőségre gyakorolt hatását bemutató görbéin, a homlokzati égéstermék kivezetés hatása ki sem lesz mutatható.

Ugyan lehetőségünk van az európai installációs rendtől eltérő magyar installációs előírásokat életbe léptetnünk, például a homlokzati égéstermék elvezetés vonatkozásában, de ebben az esetben bizonyos pontokon komoly nehézségekbe fogunk ütközni, a harmonizált európai szabványok szerint, CE jel hatálya alatt forgalomba hozott gázkészülékek telepítése és az épületek fűthetőségének fenntartása során! Ezért javaslom, hogy a homlokzati égéstermék elvezetésre vonatkozó előírásinkat harmonizáljuk a vonatkozó európai szabvány szerint!

Fazakas Miklós