A rendszerek biztonságáról – a szakszerkesztő ajánlja az Épületgépészt Nyomtatás

Feltehetően kevesen vitatják, hogy az épületgépész tervező, gyártó és kivitelező szakemberek elsődleges feladata működőképes és gazdaságosan üzemelő berendezések és rendszerek megalkotása de nem kevésbé fontos, hogy a létrehozott rendszerek biztonságosak legyenek. Műszaki értelemben a biztonság veszélytől, káreseménytől és balesettől való mentességet jelent.

Az Épületgépész napokban megjelent októberi számának szakcikkeit a biztonsággal kapcsolatos gondolatok kötik egybe.

Ismert adat, hogy hazánk primerenergia-felhasználásában a vezető szerepet a földgáz tölti be. Ez a tény kiemeli Bayer Károly szakcikkének jelentőségét, aki a gázfogyasztó rendszerek utóbbi években megjelent és elterjedt biztonsági szerelvényeit ismerteti, kitérve a légbevezetőkre is.

Ugyancsak a tüzelőberendezések biztonságtechnikájához kapcsolódik Keszthelyi István cikke, amelyben a szerző az égéstermék-elvezetés összekötő elemeinek műszaki követelményeit, és az azoknál előforduló hibákat tárgyalja meg. Idevágó statisztikai adat, hogy Magyarországon a 2012/2013-as fűtési idényben zömében az égéstermék-elvezető rendszer hiányosságai miatt előforduló égéstermék-visszaáramlás következtében több mint 300 személy szenvedett enyhébb vagy súlyosabb szén-monoxid-mérgezést, és ezek közül 23-an életüket is vesztették.

Gyárfás Attila a gáz Műszaki Biztonsági Szabályzat időnkénti modernizálásának szükségességét hangsúlyozza cikkében, annak ellenére is, hogy vannak, akik éppen a biztonságra hivatkozva próbálják ezt megakadályozni.

Várkonyi Nándor írásában a technológiai hűtéstervek és hűtőkörök szakszerű és jogkövető tervezésének a humán erőforrást érintő akadályait ismerteti. A műszaki biztonság egyik fontos tényezője ugyanis a tervezésben és kivitelezésben résztvevő szakemberek felkészültsége, gyakorlata és szakismereteik folyamatos korszerűsítése, lehetőleg szervezett oktatás keretében.

Ugyancsak a biztonságot, pontosabban az energiahordozókkal való ellátásbiztonságot érinti Varga Pál címlapsztorinak választott szakcikke, amelyben a napelemes áramtermeléssel kapcsolatban nyújt sok hasznos információt. A németországi napelemes rendszerek árváltozására vonatkozó diagramjának tendenciáját más forrásból származó adatsorok is alátámasztják, amelyek szerint az európai piacokon az európai és a kínai gyártásból származó polikristályos napelem-modulok kb. 2012-ig tartó meredek árcsökkenése után már csak jóval szerényebb mértékű árcsökkenés figyelhető meg.

Az áramtermelő napelemek kifejlesztése ugyanakkor kiváló példája annak az innovációs gondolkodásmódnak, amelynek során a „ha kicsiben működik, próbáljuk meg nagyban is” vezérfonalat követik. A fényképezésben a fényméréshez használt, a napelemekhez hasonló működési elvű szeléncellák 1932. évi piaci megjelenése után 1954-ben az USA-beli Bell cég megépítette az első napelemet, amelynek a hatásfoka még csak kb. 5 % volt.

A biztonság iránti igényünk a fejlődés során újabb és újabb feladatok elé állít bennünket; gondoljunk csak a számítógépeink vírusok elleni védelmére, vagy a távirányított rendszerek idegen beavatkozás elleni védelmére. Alkalmanként meghökkentő megoldások is megjelennek. Az egyik autógyár fejlesztését az a felismerés indokolta, hogy a nagyon kevés folyadékot fogyasztó sofőrök kétszer annyit hibáznak, mint akik eleget ittak. Annak érdekében, hogy a sofőr automatikus figyelmeztetést kapjon arra vonatkozóan, hogy innia kellene, a kormányt egy különleges anyaggal vonják be, amely a verejtékből képes megállapítani a sofőr hidratáltsági szintjét.

Innen már csak néhány lépés az, az ember egészségének biztonságát szolgáló, és az egészségi állapotának változását diagnosztizáló WC-csésze, amelyről Barótfi István professzor úr az Épületgépész 2017. májusi számában megjelent, a vele készített interjúban tett említést. Lesznek tehát új feladatok az épületgépészetben a biztonságot illetően is! 

Dr. Vajda József

A lap első 20 oldalába itt tekinthet bele

 

Módosítás dátuma: 2017. december 04. hétfő, 16:00